Nagyon vártam a Karácsonyt, annyira de annyira, de most kicsusztam az időből.
Ajándékokat kellene vennem. Nem is keveset, és most alig van időm. Dolgoztam szombatig, melóból pedig nem akartam elkérezkedni.

Most jön a hétfő és kedd a nagy hajrá. Hétfőn hamarabb elkérezkedem, biztos ami biztos Valószínűleg minden üzlet, bolt stb tele lesz intelligens vásárlókkal, annyira látom már magam előtt:
- elnézést
- bocsánat, hogy fellöktem
- nem figyeltem, a másik lábára akartam lépni
- állj már odébb, nem látod hogy mekkora izmaim vannak
- ne tolakodj, állj be Te is a sorba, én is reggel óta itt vagyok - ha el lenne törve a keze vajon mit mondana, nekem is el van törve, hagy törjem el a Tiédet is...

És sorolhatnám mindezt egészen Január elejéig...
Motívált vagyok és lelkes szinte mindig, de ha jó kedvvel is indulok el majd vásárolni, szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy valaki nekem jön, fellök, vagy valami lesz...

Biztos ami biztos viszek mp3at magammal, ha nagyon elmenne a kedvem akkor zenét hallgatok... Azzal könyebb...

Nemtudom kinek mit mondanak, amikor fellökik őket, de az biztos hogy a mosoly lefagy a legtöbbször az arcukról...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.