Ki sokat olvas, böngészik neten, az tudja, hogy olyan dolgokat lehet megtudni, amiket ha nem lennének blogok, nem lennének weboldalak, talán soha nem tudnánk meg. Egyáltalán hányan tudják, hogy amerikában, vagy ázsiában hány magyar él, vagy milyen munka lehetőségek vannak külföldön? Milyen a mi helyzetünk külföldhöz képest. Nem akarok belemenni különféle gazdasági dolgokba, de azt minenképpen szeretném ha érezné mindenki, hogy a rossz dolgokban is van jó és a jóban is van mindig egy kis rossz...

Most jó, hogy Karácsony közeledik és ennek örömére sokan segítenek különféle szervezeteknek, jatekorome.hu de rossz, hogy csak ilyenkor jut eszükbe az embereknek. Szerencse, hogy éppen ki, milyen családban él, és az is, ha tudunk örülni a Karácsonynak. Én hihetetlenül szeretem mikor a család összeül és egy finomat eszünk... Szeretem ezt a meghitt hangulatot, szeretem, mikor együtt vagyunk, s elmeséli mindenki, hogy kivel mi történt...

De sokszor a kellemes beszélgetések átmennek panaszkodásba, hogy ez se és az se jó... Feltételezem mindenki észrevette, hogy amikor a család összeül, akkor szinte minden terítékre kerül. Mi jó, mi rossz, mi rosszabb és mi az ami annyira hihetetlenül rossz.
Persze rossz amikor... igen szinte mindig rossz, mert a jó az ritka...

Furcsa, mindig furcsa, mikor olyan ember panaszkodik, akinek meg van mindene... Megvan az autó, a jó munka, a csinos párja... és sorolhatnám tovább... - Édesanyám erre azt szokta mondani, hogy aki legjobban sír, attól el kell venni mindent... - Bezzeg azok, akiknek nincs, azok örülnek mindennek. - de miért? - Örülnek egy csokinak, egy vacsorának, egy ruha darabnak... Ők a szegényebb, egyszerűbb réteg. Az hogy bárki adjon nekik egy tábla csokit, egy vacsorát... az ki van zárva, vagy ritka mint a fehér holló. Viszont segíteni legalább ilyenkor illik - ha máskor nem is jut eszébe az embernek - .
Az, hogy adjak olyannak akiben nem bízom, vagy fenntartásaim vannak... hááát nem is tudom... Persze a kinőtt ruhákat leadni gyűjtő konténerekbe, az mindenképp jó ötlet, ha pénzzel nem is támogatjuk a rászorulókat, és azt amúgy is kidobjuk... A vásárlással való támogatás talán egy jó ötlet?! Talán egy butított, köztes, de jó megoldás!?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.